Lelketlen

„Alkoholista leszek, fiacskám.” - mondta egykori osztályfőnököm. Pofán vágott ez a három szó. Leírom még egyszer, hogy ti is ízlelgessétek a magyar gyomorkeserűt: „Alkoholista leszek, fiacskám.” - értitek?! Hagyjátok?!

Rühelltem az iskolát. Az általánost. A gimit. Minden egyes órát. Minden egyes percét. Lélekölő-unalmas-abszurd-rabszolgahajcsár-kegyetlen SZAR – gondoltam. Amit nem tudtam felfogni, hogy sok tanár ugyanezt éli meg mellettünk, titokban, haldokolva.

A porosz oktatási rendszer

Élt egyszer egy Wilhelm von Humboldt nevezetű jóember, aki egyenesen ellenezte egy központosított oktatási rendszer kidolgozását. Egy hirtelen páli fordulat után végül is úgy döntött: rendet tesz, de még milyet! Létrehozta a mára porosz rendszernek nevezett oktatási modellt. Nem kell finomkodnom, mint Fóti Péter teszi lényegre törő írásában: ez a rendszer hatalmi érdekeket szolgál.

A gyermekeket futószalag-logika alapján képzik ki elvtelen alkalmazkodókká. A cél: tudj írni, olvasni és számolni, de szebb jövőkép ne lebegjen a szemed előtt, mint egy gyári kacat-összeszerelőjé. Rémlik még az a (gyári) csengő? Beleégették a koponyádba egy életre, hogy tudd a helyed! Rémlenek még a gyermekkori álmod? Mozdonyvezető? Orvos? Tv-ben röhög a képedbe Győzike: „dik, áhó szeretni kéne olvásni!” Emlékszel a tíz percnyi „szünetre”? Munkahelyen annyi se lesz, szokjad csak! Ki kell menni pisilni, kakilni, betétet cserélni? Éhes vagy? Szomjas vagy? Rosszul vagy? Alázd meg magad az egész osztály előtt, kérjél engedélyt a legalapvetőbb életfunkcióid végzésére is!

Mindezek után van képed rosszul viselkedni? Megtanítjuk neked, hogy nem szabad a hatalmat szembeköpni! Beírunk az ellenőrződbe, „Sárika nem figyelt az órán”, „Pisti csúnyán beszélt”, „aláírás: nem-fogok-emlékezni-a-nevedre-egy-év-múlvané Ilona”. Apukád-anyukád (ugyan ezen rendszer áldozatai) kidolgozzák a belüket, nincs idejük gyereknevelésre, egy pofon ilyenkor elegendő. Hozzáfűzik:

„Miért nem tanulsz?”

Merd mondani, ordítani, ahogy a torkodon kifér: „MERT EZ NEM OKTATÁS!” Nem oktatás arra a tévhitre alapozva intézményt működtetni, hogy mindenkit ugyan az érdekel, ugyan abban az ütemben tudja dolgozza fel a leckét, hogy mindent hatszor el kell mondani, minden hatszor el kell mondani, mindent hatszor el kell mondani, mindent hatszor el kell mondani, mindent hatszor el kell mondani, mindent hatszor el kell mondani, mert hülyének néznek.

Hülyének néznek, pedig gyerekként, egyedüliként még ki mered mondani a legfontosabb kérdést a világon: „MIÉRT?” Miért kövessem el a szüleim hibáit én is? Miért csináljak valamit, ha gyűlölöm? Miért nincs szabadságom? Miért nem bíznak bennem? Miért kell sorban állni? Miért kell mindent egyszerre skandálni? Miért menekülök a TV-be suli után? Miért veszekednek a szüleim? Miért hallgatok? Miért öregszenek látványosan gyorsabban a tanáraim? Miért sírt a tanárnő az órán? Ha sírt, miért futott ki közben?

Hát elmondom neked. Azért futott ki, mert nem ezt az életet akarja. Sem magának, sem neked. Azért futott ki, mert szégyenli azt, amit a szakmája tesz veletek. Mert ő azért tanult tanárnak, hogy segítsen rajtad, mert hitt benned, hitt a rendszerváltás ígéretének, hitt az egyszerű szlogeneknek, hitt a politikusok őszinteségében. Ő azért tanult tanárnak, mert élt benne a gyermekkori emlék, mikor a szomszéd kisfiút nagylányként már okítgatta. Ő azért tanult tanárnak, mert volt egy húga, öccse, aki felnézett rá, vagy volt egy nővére, bátyja akire ő nézett fel. Ő azért tanult tanárnak, mert hitte, hogy ő majd jobban tudja csinálni. Mert szeretne szeretni.

De nem lehet. Mert rosszak vagytok - ő is rossz volt diákként. Tudja, hogy jogosan vagytok rosszak, lusták. De ő nem azért kapja a fizetést, hogy te megszeress tanulni. Neki le kell adnia egy programot. Az elnémítás és elvakítás programját.

Észrevettétek már a fiatal pályakezdő tanárok jó kedvét, lángoló tekintetét? Meglepődnél, ha azt mondanám, hogy Mari néni, a „vén banya” ugyan így kezdte? Voltak ötletei, szeretett eltérni a tantervtől, nem volt szigorú, kiengedett pisilni stb. Mi diákok betörjük az ifjú tanárokat, mert minket most tör be a rendszer. Észrevettétek, hogy ezután taktikát váltanak? Picit legyünk szigorúbbak, de még mindig „jó fejek”. Majd jön a végső, harmadik fázis: létrehozzák magukban az áltanárt.

Az áltanár egy alteregó, egy nem létező személy, egy önkéntes számkivetett. Számtalan formában jelentkezhet: szadista, a színlelt nemtörődömség éllovasa, a mesterkélten nyugodt típus – robbanásra készen, nevetséges szépítkező, az erőltetetten szórakozott rajzfilmkarakter, alkoholista, pedofil, a pótcselekvő, a szétszórt, a diákoktól rettegő. Soroljam még? Ismeritek mindet. Kapiskáljátok azt is, hogy a bábu mögött egy széttört idealista zokog. Egy bohóc elevenedik meg a szemetek láttára, kényszer-bohóc.

Megtanuljuk az első naptól kezdve, hogy egymás ellenségei vagyunk. A jegyekért küzdünk, ha tehetjük, másokon csak áttaposunk. „Nekem kell kiválónak lennem” - gondoljuk, tesszük és így válunk undorítóvá. Éltanulónak lenni ciki. Aktívnak lenni ciki. Ugyan ebben a szellemben viseltetünk a tanárokkal szemben is.

Mindegyik tanár ismeri a gúnynevét. Colos, paraZita, Patkány, Robot, Olaszribi... Képzeld el, hogy egy olyan helyen dolgozol, ahol mindenki utál. Képzeld el, hogy ha mosollyal és kedvességgel találkozol a munkahelyeden, csak azért kapod, mert hatalmad van mások felett. Ha őszinte is volt a mosoly, már él benne a gyanú az ellenkezőjéről. A magyar diák fél a bukástól. A magyar tanár fél a buktatástól. A magyar szülő fél látni, hogy a gyermeke kilátástalan, hogy tizenévesen külföldi munkát szervez magának. Mcdonald's a jövőtök, wc-sika, dokkmunka, gyári bérszolga.

*

Már végzős gimnazista lehettem, amikor az osztályfőnököm újságolta: kiégési szindróma leküzdésére tartanak a tanári kar számára képzést. Tudod mi az, barátom? Amikor megszokod a halál és öngyilkosság gondolatát. Amikor szürkehályog fed le mindent. Amikor az önutálatod miatt csak egy mozgó koporsót látsz a tükörben. Amikor már nem érdekel, hogy bűzlesz, amikor már nem érzel ízeket, amikor a tested és elméd felveszi az elnyomás által diktált ütemrendet.

Gerontológusok vizsgálták a korai halál okait. Első helyen nem az alkohol, nem a cigaretta díszelgett. A korai halál legfőbb oka, ha utálod a munkádat, hiszen a munkahelyeden töltöd az életed nagyját. Ha a munkád csak stresszel jár, beledöglessz. Ha megalázóan alacsony a bére az értelmiségi munkádnak, netalán családod is van, éhen döglessz. Ha nincs pénzed fűtésre sem, a szíved is belefagy. Ha már befagyott a szíved, nem érdekel a magyarság kipusztulása.

Engedtessék meg, hogy zárószóként pártpolitikáról beszéljek, és a közelgő forradalomról. Mélyen elásták magukat a reménytelenségben azok a szülők, tanárok és diákok, akik azt hiszik, csak követelni szeretnénk. A jobboldali anyuka szemében mi baloldali bérencek vagyunk, a baloldali politikus számára reménység egy újabb szavazói bázisra. Mi már ébren vagyunk. Építeni akarunk, élni és szeretni. Pártok nélkül, hatalom nélkül. Érted? Érted!

*

Következő alkalmakkor: fogyasztói társadalom és oktatás, a nyomor választható, oktatási alternatívák...

Kapcs: facebookon!

Képek, videó: Pink Floyd - The Wall

A Gáza elleni izraeli offenzíva támogatásával a nyugat vezetői felhatalmazást adtak Izraelnek arra, amiben eddig is éllovasok voltak: az önsajnálkozásban való dagonyázásra és a Palesztin szenvedés figyelmen kívül hagyására.

Izrael óriási propaganda hadjáratának gyümölcseként Izraelre a palesztinok áldozataiként tekintenek, belföldön és nyugaton egyaránt. A nyugati vezetői nem késlekednek hangsúlyozni Izrael önvédelemhez való jogát. A propaganda olyannyira hatékony, hogy mostanra már csak Izrael déli részét, majd Tel Aviv-ot érő palesztin rakétákat tartják számon az offenzíva részeként. A rakétákat, vagy a legszentebb célpontokat – jelen esetben egy hadászati furgont – tekintik a konfliktus kezdőpontjának, a második világháborús filmeket idéző légvédelmi szirénák hangjával színezett beszámolók formálják az áldozatot önvédelemre feljogosító meta-narratívát.

Minden nap minden pillanatában ez a meta-narratíva hatalmazza fel Izraelt arra, hogy egy újabb láncszemmel egészítse ki egy nemzet kisemmizését, közben sikeresen elrejtve azt a tényt, hogy tetteik máig futó fonala a palesztin menekültek otthonukba való visszatérésének megakadályozásával kezdődött 1948-ban, folytatódva az ötvenes évekbeli beduinok kiűzetésével a Negev sivatagból – és mai kiűzetésükkel a Jordán Völgyből, a negevi tanyák átadásával zsidóság számára, Izrael diszkriminatív költségvetésével, a gázai halászok lelövetésével, hogy tisztességes megélhetésüket akadályozzák. Ilyen fonalak milliói kötik a jelent 1948-hoz. A palesztin nemzeti lét szövete ez, legyenek bármennyire is elszigetelve egymástól. Ez nemzetük szövete Izraelen belül és száműzetésük földjén egyaránt.

De ezek a szálak nem teszik ki az élet egészét. Ellenállás ezen szálakkal szemben, miket mi, izraeliek vég nélkül szövünk, ugyan úgy részesei a palesztin létnek. Az ellenállás szót sikeresen lealacsonyítja a propaganda egyfajta maszkulin versengés szintjére, melyet a rakéták hatótávolságában mérünk (palesztin szervezetek köztire, ezen szervezetek és az izraeli sereg versengésére). Ez nem helyezi hatályon kívülivé azt a tényt, hogy az izraeli elnyomással szembeni ellenállás elválaszthatatlan része minden egyes palesztin életének.

A külföldi és nemzetközi minisztériumok tudatosan működnek együtt Izrael áldozatként való hazug bemutatásában, nyugaton és az USA-ban egyaránt, talán pont azért, mert a Nyugati-parton és Gázában lévő képviselőik naponta jelentik számukra az elnyomás és kifosztás fonalának újabb szálait, vagy azért, mert a saját adófizetőik pénze finanszírozza Izrael kisebb-nagyobb humanitárius katasztrófáit.

November nyolcadikán, két nappal a szentséges katonai dzsip és utasait érő támadás előtt el lehetett volna olvasni az IDF (Izraeli Védelmi Sereg) katonái által meggyilkolt 13 éves Ahmad Abu Daqqa történetét, aki épp barátaival Abassan falujában focizott. A katonák 1,5 kilométerre voltak a gyerekektől Gázán belül, felfedezve (a „rombolva” fehérre mosott változata) a mezőgazdasági területeket. Akkor hát miért nem a gyerekek mártíromságától számítjuk a konfliktust? November tizedikén, a dzsip elleni akció után, az IDF már négy újabb civil haláláért felel, koruk 16 és 19 között.

Tudatlanságban henteregve

A nyugati vezetőknek tudniuk kellett arról, hogy az IDF jordániai hadgyakorlata előtt több tucat beduin családot kértek föl otthonuk evakuálására. Milyen rendkívüli dolog, hogy az IDF gyakorlatok mindig beduinok lakta településeken folynak, nem izraeli telepeseknél, s hogy elkergetésükre az okot ad. Még egy ok. Még egy kiutasítási végzés. A nyugat vezetőinek arról is tudniuk kellene az általuk finanszírozott jelentések alapján, hogy 2012 eleje óta Izrael 569 palesztin épületet és struktúrát rombolt le, köztük kutakat és 178 otthont. Összességében 1014 embert érintett a pusztítás.

Nem hallhattunk semmit arról sem, hogy Tel Aviv és a Gáza tömegei figyelmeztetik az állami szolgákat a pusztítás civil következményeiről. Az izraeliek boldogan hemperegnek tudatlanságukban. Ezek az információk és hozzá hasonló tények az érdeklődők számára elérhetőek. De Izrael a nem tudást választja. Ez a tudatlanság az áldozati felfogásuk alapköve. De a tudatlanság tudatlanság marad: az a tény, hogy az izraeliek nem akarják tudni, hogy mit tesznek megszálló hatalomként, még nem teszik közömbössé tetteiket és a palesztinok ellenállását.

1993-ban a palesztinok Izraelnek egy ajándékot nyújtottak át, egy kihagyhatatlan lehetőséget arra, hogy elvágják a jelent 1948-cal összekötő szálakat, hogy maguk mögött hagyhassák az ország kolonizálóként való megbélyegzését, s hogy közösen egy szebb jövőt tervezzenek a két nép számára. Az a palesztin generáció, ami elfogadta az oslói megállapodásokat (ami tele volt ügyes izraeli ügyvédek csapdáival) egy kétarcú, néhol normális izraeli társadalmat ismerhetett meg, mivel az 1967 megszállás megengedhetővé tette a szabad mozgást (pusztán olcsó munkaerő szerzésének céljából). Ezek a palesztinok követeléseik minimumát érvényesítve fogadták el a szerződést. A megegyezés alapjául szolgált, hogy Gázát és Ciszjordániát egységes territóriumnak tekintik.

Amint az oslói megegyezés implementációja megkezdődött, Izrael szisztematikusan mindent megtett amit tudott, hogy Gázát szeparálja, ragaszkodva 1948 örökségének folytatásához és kiegészítéséhez. A Hamas hatalomra jutása óta mindent megtett, hogy a Hamas által preferált benyomást erősítse – azt, hogy Gáza egy külön politikai egység, ami nincs megszállás alatt. Ha ez így van, miért ne tekintsünk a dolgokra a következőképpen: külön politikai egységként bármiféle behatolás a gázai területre szuverenitásának megsértését jelenti - Izrael folyamatosan ezt teszi. Gáza kormányának nem állna jogában a válaszadás, a védekezés, vagy az IDF-hez hasonlóan az elrettentés eszközeinek bevetése, ahogy teszi ezt Izrael a palesztinokkal szemben?

De gáza nem egy állam. Gáza izraeli megszállás alatt áll, ellentétben Hamas és Izrael retorikai trükkjeivel. Az ott élő palesztinok azon nép leszármazottai, akiknek már a DNS-ükbe íródott az elnyomás elleni küzdelem.

A Nyugati-parton élő palesztin aktivisták próbálkoznak az ellenállás más formáinak kidolgozásával, melyek különböznének a maszkulin felfegyverzett ellenállástól, de az IDF lelkes elhatározottsággal gyűri le őket. Nem hallhattuk Tel Avivnak és déli szomszédjaiknak az elrettentés egyensúlyáról szóló panaszait, amit az IDF állít fel a palesztin civil lakossággal szemben.

Így tüzeli fel hát ismét Izrael a fiatal palesztinokat, kik számára Izrael a telepesek és katonák abnormális társadalmát jelenti, hogy a vérengzésen és az ellen-terror alkalmazásán kívül ne láthassanak racionális ellenállási módot. Így hát az Izraeli elnyomás minden láncszeme és annak figyelmen kívül hagyása egyenesen vezet lefele a maszkulin versengés csúszós lejtőjén.

***

Ezután tessék megnézni, hogy mennyire elfogultan és torzítva közvetíti az eseményeket pl. a "baloldali" ATV !

Forrás: haaretz.com, Israel's 'right to self-defense' - a tremendous propaganda victory (© Amira Hass)

Kép forrás: time.com

„Amikor megkérdezik tőlem, kedves hallgatók, hogy miért utálom az összes tutsit, azt válaszolom: olvassátok el történelmünket! A tutsik együttműködtek a belga kolonizálókkal, ellopták tőlünk hutu földünket és korbács alá hajtottak minket. Most visszatértek a tutsi lázadók, ezek a csótányok, ezek a gyilkosok. Rwanda a hutuk földje. Mi alkotjuk a többséget! Ők az árulók és megszállók kisebbsége. El fogjuk pusztítani ezt a fertőzést. Lemossuk a föld felszínéről az RPF lázadóit. Ön az RTLM, Hutu Hatalom Rádiót hallgatja. Maradjanak éberek, figyeljék szomszédaikat!” -- Hotel Ruanda

vs.

Amikor megkérdezik tőlem, kedves olvasók, hogy miért utálom az összes cigányt és zsidót, azt válaszolom: olvassátok el történelmünket! A betelepült cigányok együttműködnek a zsidó kolonizálókkal, ellopják tőlünk magyar földünket és korbács alá hajtanak minket. A cigányok a rend ellenségei, ezek csótányok, ezek gyilkosok. Magyarország a magyaroké. Mi alkotjuk a többséget! Ők az árulók és megszállók kisebbsége. El fogjuk pusztítani ezt a fertőzést. Lemossuk a föld felszínéről az antimagyar pártokat. Ön a kuruc.info-t olvassa. Kitartást, szebb jövőt!

*

Központi mozgatórugója volt a ~800,000 fős emberáldozatot követelő, 1994-es ruandai népirtásban a propagandának. A 60%-ban írástudatlan népességet rádión keresztül hergelték demagóg jelszavakkal, hogy levetkőzve emberségességüket véghez vihessék a nemzeti érdeket szolgálni vélt szörnyűséget. Az adás következetesen csótányokként hivatkozott a tutsi kisebbségre - ezt nevezzük dehumanizációnak.

Pusztán az érzelmeket képes felborzolni ezen retorikai fogás. Mint ahogy neve is sugallja, a célzott csoportot kollektív alapon fosztja meg emberi méltóságától és lényétől a hallgatóban. A szándék igen kiszámítható: csótányt irtani lelkiismeret-furdalás nélkül lehet, embert nem. Sajnos a tömegek megmozgatása - mint azt az emberi faj szégyenletes történelme során ezerszer bizonyította – főként az érzelmek ingerlésével érhető el. Sőt, olybá tűnik, ez az egyetlen hatásos módszer.

Látván az intelligencia felhozatalát, nem győződtem meg arról, hogy tudatosan alkalmazná a kuruc szerkesztőség hasonszőrű retorikáját. Sanda gyanúm, hogy a kamaszkorukban fölszívott Mein Kampf és II. VH-s náci propaganda stílusát utánozni képesek csak, a retorika "praktikai" okaira nincs rálátásuk. Azt hiszem ezt a mai viszonylatokhoz mérten joggal nevezhetjük ideológiailag képzett állapotnak. ;)

Persze a macséta a hülye kezében is fegyver, a susnyást kedvére alakítja vele. Mielőtt a teljesség igénye nélkül bemutatnám, hogy hogyan rezonál a kuruc.infos kommentelőkkel a honlap által propagált dehumanizáció, megismertetném a terminusokat azokkal, akik eddig lemaradtak volna róluk.

Roma  ork, dzsungellakó, retkes, vadállat, holló, kutya stb.
Zsidó  zsidaj, zsidrák, zsiráf, stb.
Rendőr  kék, sün, droid, stb.
Párttag/szimpatizáns: maszopos, zsideszes, szadeszes (homonímia), magyar (jobbikos)

 
Viktor átfedéseket vél látni és kezelné őket.

Míg Mátyás a "kutya" terminust preferálja, Tibor genetikai elméletét fejti ki.

Fellendülés.

Miklós önmagát felbaszni jár ide.

Zoltán listát szeretne, Laszlo "attól" többet.

...

„Nyelvében él a nemzet.”