„Alkoholista leszek, fiacskám.” - mondta egykori osztályfőnököm. Pofán vágott ez a három szó. Leírom még egyszer, hogy ti is ízlelgessétek a magyar gyomorkeserűt: „Alkoholista leszek, fiacskám.” - értitek?! Hagyjátok?!

Rühelltem az iskolát. Az általánost. A gimit. Minden egyes órát. Minden egyes percét. Lélekölő-unalmas-abszurd-rabszolgahajcsár-kegyetlen SZAR – gondoltam. Amit nem tudtam felfogni, hogy sok tanár ugyanezt éli meg mellettünk, titokban, haldokolva.

A porosz oktatási rendszer

Élt egyszer egy Wilhelm von Humboldt nevezetű jóember, aki egyenesen ellenezte egy központosított oktatási rendszer kidolgozását. Egy hirtelen páli fordulat után végül is úgy döntött: rendet tesz, de még milyet! Létrehozta a mára porosz rendszernek nevezett oktatási modellt. Nem kell finomkodnom, mint Fóti Péter teszi lényegre törő írásában: ez a rendszer hatalmi érdekeket szolgál.

A gyermekeket futószalag-logika alapján képzik ki elvtelen alkalmazkodókká. A cél: tudj írni, olvasni és számolni, de szebb jövőkép ne lebegjen a szemed előtt, mint egy gyári kacat-összeszerelőjé. Rémlik még az a (gyári) csengő? Beleégették a koponyádba egy életre, hogy tudd a helyed! Rémlenek még a gyermekkori álmod? Mozdonyvezető? Orvos? Tv-ben röhög a képedbe Győzike: „dik, áhó szeretni kéne olvásni!” Emlékszel a tíz percnyi „szünetre”? Munkahelyen annyi se lesz, szokjad csak! Ki kell menni pisilni, kakilni, betétet cserélni? Éhes vagy? Szomjas vagy? Rosszul vagy? Alázd meg magad az egész osztály előtt, kérjél engedélyt a legalapvetőbb életfunkcióid végzésére is!

Mindezek után van képed rosszul viselkedni? Megtanítjuk neked, hogy nem szabad a hatalmat szembeköpni! Beírunk az ellenőrződbe, „Sárika nem figyelt az órán”, „Pisti csúnyán beszélt”, „aláírás: nem-fogok-emlékezni-a-nevedre-egy-év-múlvané Ilona”. Apukád-anyukád (ugyan ezen rendszer áldozatai) kidolgozzák a belüket, nincs idejük gyereknevelésre, egy pofon ilyenkor elegendő. Hozzáfűzik:

„Miért nem tanulsz?”

Merd mondani, ordítani, ahogy a torkodon kifér: „MERT EZ NEM OKTATÁS!” Nem oktatás arra a tévhitre alapozva intézményt működtetni, hogy mindenkit ugyan az érdekel, ugyan abban az ütemben tudja dolgozza fel a leckét, hogy mindent hatszor el kell mondani, minden hatszor el kell mondani, mindent hatszor el kell mondani, mindent hatszor el kell mondani, mindent hatszor el kell mondani, mindent hatszor el kell mondani, mert hülyének néznek.

Hülyének néznek, pedig gyerekként, egyedüliként még ki mered mondani a legfontosabb kérdést a világon: „MIÉRT?” Miért kövessem el a szüleim hibáit én is? Miért csináljak valamit, ha gyűlölöm? Miért nincs szabadságom? Miért nem bíznak bennem? Miért kell sorban állni? Miért kell mindent egyszerre skandálni? Miért menekülök a TV-be suli után? Miért veszekednek a szüleim? Miért hallgatok? Miért öregszenek látványosan gyorsabban a tanáraim? Miért sírt a tanárnő az órán? Ha sírt, miért futott ki közben?

Hát elmondom neked. Azért futott ki, mert nem ezt az életet akarja. Sem magának, sem neked. Azért futott ki, mert szégyenli azt, amit a szakmája tesz veletek. Mert ő azért tanult tanárnak, hogy segítsen rajtad, mert hitt benned, hitt a rendszerváltás ígéretének, hitt az egyszerű szlogeneknek, hitt a politikusok őszinteségében. Ő azért tanult tanárnak, mert élt benne a gyermekkori emlék, mikor a szomszéd kisfiút nagylányként már okítgatta. Ő azért tanult tanárnak, mert volt egy húga, öccse, aki felnézett rá, vagy volt egy nővére, bátyja akire ő nézett fel. Ő azért tanult tanárnak, mert hitte, hogy ő majd jobban tudja csinálni. Mert szeretne szeretni.

De nem lehet. Mert rosszak vagytok - ő is rossz volt diákként. Tudja, hogy jogosan vagytok rosszak, lusták. De ő nem azért kapja a fizetést, hogy te megszeress tanulni. Neki le kell adnia egy programot. Az elnémítás és elvakítás programját.

Észrevettétek már a fiatal pályakezdő tanárok jó kedvét, lángoló tekintetét? Meglepődnél, ha azt mondanám, hogy Mari néni, a „vén banya” ugyan így kezdte? Voltak ötletei, szeretett eltérni a tantervtől, nem volt szigorú, kiengedett pisilni stb. Mi diákok betörjük az ifjú tanárokat, mert minket most tör be a rendszer. Észrevettétek, hogy ezután taktikát váltanak? Picit legyünk szigorúbbak, de még mindig „jó fejek”. Majd jön a végső, harmadik fázis: létrehozzák magukban az áltanárt.

Az áltanár egy alteregó, egy nem létező személy, egy önkéntes számkivetett. Számtalan formában jelentkezhet: szadista, a színlelt nemtörődömség éllovasa, a mesterkélten nyugodt típus – robbanásra készen, nevetséges szépítkező, az erőltetetten szórakozott rajzfilmkarakter, alkoholista, pedofil, a pótcselekvő, a szétszórt, a diákoktól rettegő. Soroljam még? Ismeritek mindet. Kapiskáljátok azt is, hogy a bábu mögött egy széttört idealista zokog. Egy bohóc elevenedik meg a szemetek láttára, kényszer-bohóc.

Megtanuljuk az első naptól kezdve, hogy egymás ellenségei vagyunk. A jegyekért küzdünk, ha tehetjük, másokon csak áttaposunk. „Nekem kell kiválónak lennem” - gondoljuk, tesszük és így válunk undorítóvá. Éltanulónak lenni ciki. Aktívnak lenni ciki. Ugyan ebben a szellemben viseltetünk a tanárokkal szemben is.

Mindegyik tanár ismeri a gúnynevét. Colos, paraZita, Patkány, Robot, Olaszribi... Képzeld el, hogy egy olyan helyen dolgozol, ahol mindenki utál. Képzeld el, hogy ha mosollyal és kedvességgel találkozol a munkahelyeden, csak azért kapod, mert hatalmad van mások felett. Ha őszinte is volt a mosoly, már él benne a gyanú az ellenkezőjéről. A magyar diák fél a bukástól. A magyar tanár fél a buktatástól. A magyar szülő fél látni, hogy a gyermeke kilátástalan, hogy tizenévesen külföldi munkát szervez magának. Mcdonald's a jövőtök, wc-sika, dokkmunka, gyári bérszolga.

*

Már végzős gimnazista lehettem, amikor az osztályfőnököm újságolta: kiégési szindróma leküzdésére tartanak a tanári kar számára képzést. Tudod mi az, barátom? Amikor megszokod a halál és öngyilkosság gondolatát. Amikor szürkehályog fed le mindent. Amikor az önutálatod miatt csak egy mozgó koporsót látsz a tükörben. Amikor már nem érdekel, hogy bűzlesz, amikor már nem érzel ízeket, amikor a tested és elméd felveszi az elnyomás által diktált ütemrendet.

Gerontológusok vizsgálták a korai halál okait. Első helyen nem az alkohol, nem a cigaretta díszelgett. A korai halál legfőbb oka, ha utálod a munkádat, hiszen a munkahelyeden töltöd az életed nagyját. Ha a munkád csak stresszel jár, beledöglessz. Ha megalázóan alacsony a bére az értelmiségi munkádnak, netalán családod is van, éhen döglessz. Ha nincs pénzed fűtésre sem, a szíved is belefagy. Ha már befagyott a szíved, nem érdekel a magyarság kipusztulása.

Engedtessék meg, hogy zárószóként pártpolitikáról beszéljek, és a közelgő forradalomról. Mélyen elásták magukat a reménytelenségben azok a szülők, tanárok és diákok, akik azt hiszik, csak követelni szeretnénk. A jobboldali anyuka szemében mi baloldali bérencek vagyunk, a baloldali politikus számára reménység egy újabb szavazói bázisra. Mi már ébren vagyunk. Építeni akarunk, élni és szeretni. Pártok nélkül, hatalom nélkül. Érted? Érted!

*

Következő alkalmakkor: fogyasztói társadalom és oktatás, a nyomor választható, oktatási alternatívák...

Kapcs: facebookon!

Képek, videó: Pink Floyd - The Wall